„Mi kell a leszokáshoz? Hogy ne gyújtsak rá” – sok dohányos ezzel a hozzáállással lát neki a leszokásnak, ám pár óra alatt kiderül, hogy ez elég naiv gondolkodás. Csupán akaraterővel a legtöbb ember nem tud leszokni. A rá nem gyújtás csak egy kis része a leállásnak – az igazi kihívás talán a türelmetlenséggel, a nehéz érzésekkel való elboldogulás.

A leszokás során testi és lelki elvonási tünetek sokaságát kell megélned, amelyekre nem árt előzetesen felkészülni. Hasznos, ha (akár írásos) tervet készítesz rá, hogyan vészeled át az elvonási tünetek heteit, és még hasznosabb, ha nemcsak a dohányzást húzod ki az életedből, hanem másképpen is életmódot váltasz. Ha ugyanis kiesik az életünkből valami, ott plusz idő, kapacitás és energia fog felszabadulni, és azt az időt is el kell töltenünk valamivel. A feszültségeket, esetleg testi nehézségeket (pl. romló emésztést) okozó elvonási tünetek sokak számára azt diktálják, hogy sportolni, mozogni kezdjenek. Ez is megfelelő életmódváltás, ha nem rohanunk ajtóstul a házba, és betartjuk a fokozatosság elvét, máskülönben sérülést szerezhetünk, ami épp, hogy hátráltatja a függőségből való felépülésünket.

De nem feltétlenül kell ebbe az irányba indulnunk. Talán van olyan tevékenység, hobbi, akár nyelvtanulás, tanfolyam, amely betöltheti a dohányzás után maradt űrt. Érdemes egy kicsit gondolkodni azon, hogy mi az, amivel szívesen foglalkoznál, de eddig nem szakítottál rá időt? Vajon mi lenne az a tevékenység, amelyik feltölt, táplál, megtámogat – nemcsak ebben az időszakban, hanem egyébként, a mindennapokban is? Lehet hogy a természet, a kertészkedés, valami spirituális tevékenység, jóga, esetleg meditáció? Sok ember veszi hasznát leszokáskor a tudatos jelenlét (mindfulness) gyakorlásának is.

A terv fontos része lehet, hogy tudatosítod, miért (milyen okok miatt és milyen célok érdekében) szoksz le a dohányzásról. Akár le is írhatod. A motiváció tudatosítása később, nehezebb helyzetekben is segít, hogy fönn tudd tartani a nikotin-absztinenciát.

Életünket más emberek társaságában éljük, ezért nagyon fontos a támogató környezet is. Ha a partnered dohányzik, valószínűleg nehezebben szoksz le, ha ő marad a ciginél. Ha a munkahelyeden a kollégákkal jártál ki cigizni, egyben szünetet tartani, akkor komoly kihívást fog jelenteni, hogy most hogyan tovább. A környezetedben lévő dohányzó és a nem dohányzó emberekkel egyaránt megbeszélheted, hogyan támogathatnak a leszokásban. Átgondolhatod, hogyan tarthatnál szünetet, hogyan élhetnél társas életet úgy, hogy nem dohányzol. Különösen kezdetben érdemes lehet az éppen dohányzó emberek társaságát elkerülni, hiszen a csábítás meg a frusztráció elég nagy lehet.

Az is a tervkészítés része lehet, hogy tervezed-e igénybe venni bármilyen szakember, intézmény vagy közösség támogatását. Számos kutatás utal ugyanis arra, hogy ez a támogatás segíthet a leszokásban, és sokkal sikeresebbé teheti azt.

Hasznos lehet, ha számítasz rá, hogy kezdetben a stressztűrő képességed lecsökken. Valószínűleg könnyebben felkapod a vizet, vagy éppen elkeseredsz – ezt talán már előre érdemes tisztázni önmagaddal és a környezeteddel. Az igazán nehéz időszak egy pár hetet, maximum 1–2 hónapot fog jelenteni – ha ezt átvészeled, akkor is lesz dolgod a függőségeddel, de utána garantáltan könnyebb lesz, mivel az idegrendszered regenerálódik, és a fizikai függőség megszűnik.

Ha mindezeket átgondoltad, már csak egy fontos elem hiányzik a tervedből: kitűzheted, hogy melyik lesz az a nap, amikor elkezded a leszokást. Elképzelhető – különösen, ha nagyon sokat dohányzol –, hogy először csak csökkented a napi adagot – ez esetben sem érdemes azonban sokáig húzni a teljes leállást, a tapasztalatok szerint maximum pár hét a hatásos átmeneti időszak. Ha pedig kész a terv, elkezdheted megvalósítani…