Ennek megértéséhez először nézzük meg, hogy úgy, általában hogyan alakulnak ki bennünk a függőségek. Habár mi, emberek ésszerű lényeknek tartjuk magunkat, az igazság az, hogy a tudatunk szinte csak az élmények alapján tanul: mi okozott örömet, mi okozott fájdalmat? Mi volt élvezetes, mi volt kellemetlen? A tapasztalatok és a nyomukban járó „jutalmak” (kellemes érzések) vagy „büntetések” (kellemetlen érzések) irányítanak bennünket, nem pedig az elméleti tudás. Hiszen ha az ész lenne bennünk elsődleges, vajon ki szokna rá a cigire, nem igaz?!

A jutalomalapú tanulás így néz ki:

Mondjuk, hogy éhes vagyok, és nézelődöm, hogy mit lehetne megenni. Egyszer csak találok egy csokit. Megeszem, a testem érzi, hogy jóllakik tőle. Ekkor az idegrendszerem aktiválódik, és egy csomó „jutalomhormont”, ún. dopamint szabadít fel, amitől örömet és kielégülést érzek. A csoki, a jóllakottság élménye és ez az örömérzet összekapcsolódik az emlékeimben, mintha a testem azt mondta volna nekem: „Emlékezz, mi ez a csoki, meg hogy hol találtad. Ha legközelebb éhes vagy, hasonló örömérzetben lesz részed, ha ezt eszed.” Ettől fogva tudom, hogy érdemes csokit ennem, ha éhes vagyok. Nemcsak mi, emberek, hanem lényegében minden állat így tanul – kezdve a legegyszerűbb élőlényeken.

Ám az ember sokkal okosabb az állatoknál, agyának van egy kreatív része is. Egyszer, mondjuk, lehangolt vagyok, és a kreatív agyam így szól hozzám: „Te, azt, hogy a csoki örömérzetet okoz, talán használhatnád másra is – például arra, hogy felvidítsd magad.” Erre megyek, megeszem a csokit, örömet élek át, és most ez az élmény arra tanít meg, hogy nehéz érzések esetén is jól jön a csoki. Most már akkor is csokit eszem, ha szomorú, dühös, csalódott, frusztrált, szorongó stb. vagyok. Vagyis megtanulom, hogy a csoki érzelemszabályozásra is jó. És ha nem kapok észbe, két év múlva sok-sok plusz kiló néz szembe velem a tükörből…

Ugyanígy működik a dohányzás is. Igaz, az első pár szál olyan, mintha a kénköves poklot lehelném be. Ám cserébe átélhetem, hogy vagány skacokkal lógok, hogy ezerrel pörög a buli – hiszen főleg ilyen környezetben gyújtunk rá először, és ez jutalom, öröm az agynak: „Emlékezz, hol és kikkel élted át ezt az élményt, és ha még egyszer akarod, tudod, hová kell menned, tudod, mit és kit keress.”

A test elég hamar megtanulja, hogy nemcsak az a jó a cigiben, hogy menőbbnek, felnőttebbnek, különlegesebbnek, a megfelelő csoporthoz tartozónak érezhetem magam, hanem az is, hogy egy kicsit emeli a hangulatot, és segít az összpontosításban. Úgyhogy amikor legközelebb nehéz érzéseket élek át, az idegrendszer már kopogtat az ajtón: „Helló, emlékezz, ez cigivel könnyebb lenne!”, és már gyújtok is rá – és ekkor nemcsak a nikotin hatását élvezhetem, hanem a nyomában felszabaduló örömérzetet, a dopamint is. Az idegrendszer megjutalmaz, hogy a tanult szokást újra megismételtem. Dupla élvezet, mondhatnánk. És minél gyakrabban ismételgetem ezt a szokást, annál több jutalmat kapok, és annál inkább beég a tudatomba a dohányzás „előnye”. Kár, hogy a síromat ásom meg vele…

Hiába múlnak el a nikitonelvonás okozta testi és lelki tünetek pár hét vagy hónap alatt, az élményeken alapuló emlékek velünk maradnak azután. Minél hosszabb ideje dohányzol, illetve minél fiatalabban kezdted, annál inkább igaz lehet rád, hogy újra kell tanulnod az intenzív érzelmekkel való együttélést. Eddig mintha egy védőpajzs vett volna körül, ha nehéz érzésekről volt szó. Igaz, ezen a védőpajzson át is érezhetőek voltak az élet erősebb ütései, ám mégis elviselhetőbbek voltak, mint később, cigi nélkül. Az érzelmekkel kapcsolatos rugalmasságunk visszanyeréséhez néha külső segítséget is igénybe kell vennünk, máskor elég, ha a környezet elég támogatást nyújt ehhez. Ugyanígy újra kell tanulnod, hogy hogyan tartsd fenn a figyelmed akkor is, ha elfáradt. Mások is képesek rá, tehát idővel te is az leszel. És még biztosan van egy pár dolog, amit újra kell tanulnod – immár plusz nikotin nélkül…

Ha nem foglalkozol tudatosan ezekkel a kérdésekkel, annak a veszélynek teszed ki magad, hogy amikor legközelebb nehéz helyzetbe kerülsz, akkor is a cigihez nyúl, ha már korábban sikeresen leszoktál. Márpedig nehéz helyzet biztos, hogy jönni fog, hiszen ez az emberi élet tele van veszteséggel, betegséggel, konfliktussal – kérdés, hogy a dohányzás reakciójával válaszolunk-e ezekre, vagy valami tudatos módon…