A legtöbb függőség egy egyre súlyosbodó, az élet egyre több területét elpusztító szenvedély. Egy alkoholista például nemcsak a testét pusztítja az italozással, hanem a tudatát is, és ez a viselkedése kihat a munkájára, a családi-baráti kapcsolataira, végül már csak az alkohol áll a gondolkodása középpontjában. Egy függő szerencsejátékos eladósodik, és mivel egy idő után már megszállottan csak a játék izgalmával tud foglalkozni, hajlamos elmagányosodni, a pénz miatt számos konfliktusa lesz, összeomlik az egzisztenciája és így tovább. Aki napi szinten dohányzik, az a testét ugyan rombolja, ám általában a dohányzásnak nincsenek az előbbiekhez mérhető következményei.

Más függőségek sokkal látványosabban pusztítják az élet minden területét – a dohányzás főként és látszólag csak a testre hat ki, arra is lassan. És épp ez benne a trükk. Ugyan már a kezdő dohányos is érez pár káros, testi következményt, az igazi romlás általában csak akkor mutatkozik meg, amikor már évek vagy évtizedek óta dohányzol – ezért nevezik egyesek a dohányzást „lopakodó gyilkosnak”. Van, hogy egy kicsit lehangolt vagy stresszes vagy, elszívsz egy cigit – és máris jobban érzed magad a nikotintól. Sokszor akár azt is érezheted, hogy ettől jobban dolgozol, segíthet az összpontosításban, a konfliktusok feldolgozásában, a mindennapi élet stresszes, nehéz helyzeteiben. Bár te is tudod, hogy a dohányzás káros, ám ebben a pillanatban szerencsére semmi bajod (vagy legalábbis nem tudsz róla), úgyhogy folytatod ezt a káros szokást, és reménykedsz benne, hogy „egyszer, majd” eljön az idő, amikor le tudsz szokni.

Ám a dohánytermékek füstjében lévő káros anyagok – nikotin, hidrogéncianid, formaldehid, arzén, ammónia és így tovább – már ekkor is hatással vannak a testedre, és különféle, maradandó vagy lassan múló változásokat okoznak, például elvonják a C-vitamint, összeszűkítik az ereket, felhalmozódnak a tüdő különféle részeiben. Te közben akár szuper dolgozó lehetsz a munkahelyeden, példás családapa vagy családanya, jóbarát, konyhatündér, akár sporttárs (!) is, jól el tudod látni az élet megannyi feladatát, mások akár fel is nézhetnek rád, esetleg annyit megjegyezve, hogy jó lenne, ha nem dohányoznál.

A dohányzás egy viszonylag elfogadott függőség, sok társas helyzetben maximum bocsánatos bűnnek számít. Sőt, szinte vagányság – „kiugrunk a skacokkal egy cigiszünetre”. Ez az általános vagy középiskola óta hordozott pozitív bélyeg gyakran még felnőtt korban is a dohányzáson ragad. Alkoholhoz sok nem dohányzó is rágyújt, a dohányzás a bulik, összejövetelek része, maga a „lazaság”. A dohányzó életút során sokáig úgy tűnhet, hogy minden rendben van.

Más függőségben szenvedők – alkoholisták, gyógyszerfüggők, szerencsejátékosok vagy épp drogfüggők – közben azt tapasztalják, hogy az életük fokozatosan leépül. Az ő hozzátartozóik, barátaik jó eséllyel már régóta kongatják a vészharangot, vagy épp belefáradtak az egészbe, és hátat fordítottak a függőnek. Ha te „csak” nikotinfüggő vagy, nem kell ezt tapasztalnod, maximum a cigiszag, esetleg a cigire költött pénz lehetnek konfliktusok forrásai. Vagy ha olyan helyen dolgozol, ahol nehéz dohányzóhelyet találni. De aztán egyszer csak jönnek a különféle, dohányzás okozta betegségek. Ha szerencséd van, megúszod egy gyógyítható vagy legalább karbantartható egészségi problémával – ha nincs szerencséd, akkor akár egy halálos vagy olyan, egész életre fogyatékosságot okozó kórral is szembenézhetsz, mint amilyen a tüdőrák, a sztrók vagy a szívinfarktus.

Vagyis mire a test szól, már sokszor késő. Ha törődni akarsz magaddal, akkor előbb, mint utóbb érdemes elkezdeni a leszokást. Csak egy adat: a rendszeres dohányos tüdeje a teljes leszokás után 15 évvel válik újra olyanná, mint egy soha nem dohányzóé. Nem ritkán lehet találkozni olyan betegekkel, akiket a leszokás után 5–10 évvel diagnosztizáltak gyógyíthatatlan tüdőrákkal. Ugye, milyen igazságtalannak tűnik… Persze, reménykedhetsz abban, hogy épp neked lesz szerencséd, de nem biztos, hogy érdemes.