Ez talán elsőre furcsán hangzik, de ha lehet, akkor ne akard leszoktatni. Különösen ne kezdd el tettleg is kontrollálni a szerettedet, pl. zsebek átkutatásával, a cigi elkobzásával vagy a cigire való pénz elszedésével. Az is az ellenkezőjébe fordítja a jószándékot, ha veszekedést provokálsz, számonkéred a másikat vagy megszégyeníted. Mindezekkel csak dacreakciót váltasz ki belőle, és önmagad ellen fordítod. Természetesen elmondhatod neki, hogy jobban örülnél, ha nem dohányozna, ám minden más akció erőszakoskodássá válhat – legalábbis érzelmi értelemben. Mindezek mellett azonban kifejezetten segítesz neki, ha elmondod, hogy téged személyesen hogyan érinti a szeretted dohányzása, milyen félelmeket, nehéz tapasztalatokat élsz át. Esetleg csatlakozhatsz olyan csoporthoz, ahová függők hozzátartozói járnak, és találkozhatsz a sorstársaiddal – ez gyakran adhat támogatást. Végül figyelheted, hogy mikor változik meg a dohányzó szeretted motivációja, és amikor úgy érzed, nyitott rá, akkor elláthatod pár támogató tanáccsal, például segítő szakemberekre vagy csoportokra vonatkozó információkkal. De te nem tudsz leszokni a másik ember helyett – a döntés az ő kezében. Némileg bonyolultabb a helyzet, ha a gondozásodban álló kiskorú, fiatalkorú vagy csökkent értelmi képességű felnőtt dohányzik. Ilyenkor, ha lehetséges, érdemes szakembert is bevonni, ám ebben az esetben is érvényes, hogy erőszakoskodással nem fogsz elérni semmit, csakis szeretetteli és szelíd közeledéssel. Már egy 12 éves gyerek is önállóan hozza meg a döntéseit!